Kedves Olvasók!
Sokatok visszajelzése szerint az első két bejegyzés bár érdekes, de nagyrészt érthetetlen lett. Sajnos amikor belefelejtkezünk a szakmai dolgokba, meg a nosztalgiába, akkor nem gondolunk rá, hogy a nekünk nyilvánvaló fogalmak nem mindenkinek ismertek. Ezért elkezdtük végignézni a bejegyzéseket, hogy mik lehetnek a kritikus kifejezések, amiket a témában nem járatos kollégák számára érdemes megmagyarázni. Az eredeti interjú hangulatát és stílusát meg akartuk őrizni, emiatt nem törjük meg ezekkel az értelmezésekkel a szöveget, hanem külön bejegyzésben helyezzük el, ahova hiperlinkkel lehet átugrani, így akinek nincs szüksége rá, azt nem zavarjuk vele.
Biztatlak Benneteket, hogy amennyiben magyarázatot igénylő részletekre bukkantok, akkor kérdezzetek, ha valamit nem pontosan írunk, akkor jelezzétek. Ennek formája lehet a blogbejegyzésekhez fűzött üzenet vagy az FB poszt alatt is megtehetitek.
Ilyeneket azonosítottunk eddig:
alaphálózat, nagyfeszültségű hálózat - Magyarországon a 400kV-os és 220kV-os vezetékek rendszere a csatlakozó 750 kV-os vezetékkel. Ez teszi lehetővé a nemzetközi energiacserét, valamint a nagy erőművek és a nagy fogyasztási régiók közti biztonságos villamosenergia szállítást. A vezetékek alállomásokba csatlakoznak, mint egy gráf ágai a csomópontokba. A vezetékek általában hurkokat alkotnak, hogy mindig legyen tartalék ellátási útvonal az egyes ágak kikapcsolása vagy kiesése esetén is.
Elosztóhálózat, középfeszültségű hálózat - a 120 kV, 35 kV, 20 kV és 10 kV-os hálózatok összekapcsolt rendszere. Szerepe a hagyományos modell szerint a nagy erőművektől érkező villamosenergia elosztása a fogyasztók felé. A megújulós termelők módosították ezt a modellt, mivel döntő többségük nem az alaphálózatra, hanem az elosztóhálózatra csatlakozik. (A 120 kV még nagyfeszültséghez tartozik, de a vezetékek nagy részének elosztóhálózati szerepe van.)
Gyűjtősín - az alállomásokban a vezetékek összekötése nem spagetti szerűen történik, hanem jellemzően 2 vagy 3 gyűjtősín valamelyikére kapcsolódhatnak a vezetékek. A gráf topológiájához jobb a modellt nézni mint a valós elrendezést, mert ott kicsit nehezebb azonosítani a dolgokat. Itt egy két gyűjtősínes elrendezés látszik, bal oldalon a sínáthidalóval, az “X”-ek jelentik a megszakítókat, a “/” jelek a szakaszolókat, utóbbiakkal terhelést kapcsolni nem szabad. Érdekesség: a gyűjtősíneket hagyományosan a K=külső és B=belső betűkkel jelöljük, utóbbi van közelebb az állomás épületéhez.
https://villanyblog.substack.com/p/7b246f05-3ecf-4070-9e28-42bf06f2a007
Sínáttérés - a két gyűjtősínes állomásoknál a vezetékek általában arányosan kapcsolódnak a gyűjtősínekre. Ha valamelyik gyűjtősínt le kell választani a hálózat többi részéről, akkor a rá kapcsolódó vezetékeket előbb átkapcsolják a másik gyűjtősínre, majd a sínáthidalót kikapcsolják.
Gyors rágerjesző automatika - ha a generátor gerjesztése lecsökken, akkor nagy meddő áramok jönnek létre, amik a generátort károsíthatják, az automatika biztosítja a megfelelő gerjesztő áramot
Impedancia védelem - Az áramból és feszültségből számolható impedancia értékéből állapítja meg, hogy a vezeték nem zárlatos-e. Egyenáramú áramkörrel elképzelve ez tulajdonképpen az ellenállást jelenti, ha zárlat van, akkor lecsökken az ellenállás.
Beállítás számítás - a védelmi készülékek beállítási paramétereinek meghatározása - ettől fognak akkor működni, amikor szükséges, de máskor nem.
Áram- és feszültségváltó - ez egy-egy speciális célú transzformátor, amely a nagyfeszültségből arányos, de normál eszközökkel kezelhető feszültséget illetve áramot állít elő - pl egy 1000:1 áttételű feszültségváltó a 400 kV-ból (400 000 V) 400 V-ot ad ki a kimenetén.
Hangfrekvenciás körvezérlés - HFKV - a normál villamos hálózatra ráültetett = “szuperponált” jelekkel történő vezérlés/kapcsolás. A frekvenciát úgy választják meg, hogy az 50Hz hálózat felharmonikusaival ne ütközzön, emiatt ténylegesen a hangfrekvenciás tartományba kerül, pl 183,3 Hz. A vivőfrekvenciára digitális kódolással kerül az információ, ~50-200s hosszú vezérlőtáviratok formájában, amit elektromechanikus vagy elektronikus vevővel dekódolnak és hajtanak végre. Köznapi nevén ez az “éjszakai áram”, ill. geotarifa, lényege, hogy a fogyasztó áramköre ki-be kapcsolható. Ugyanilyen funkció létezik rádiós vezérlőparancsokkal is.
Szelszin - lényegében villamos tengelykapcsoló, ahol az érzékelő elfordulását nagyon pontosan követi a vevő forgórészének elfordulása